Blog
Korunk legnagyobb járványa az ELHÍZÁS! - 5. RÉSZ
2024.05.23
10:00
Szembe kell nézni korunk társadalmának azzal a nagy kérdéssel, hogy mi váltja ki az elhízást. Dr. Greger egy 11 részes videósorozatban járta körül ezt a témát. Ez alapján készítettük ezt az összefoglalót. A sorozat 5. része következik.
A mérgező élelmiszer környezet
Amikor az elhízás járvány kiváltó okainak feltárásáról van szó, úgy tűnik, egyfajta mesterkélt zűrzavar uralkodik. Jelentős tanulmányok szerint az okok „rendkívül összetettek”, „ördögi nehéz kibogozni”. A szakirodalom azonban azt mutatja, hogy mindez nem tűnik olyan rejtélyesnek.
Az ok ugyanis nem más, mint az étel!
Az elhomályosítási kísérletek – hihetetlen magyarázatok serege, mint például a mozgásszegény életmód vagy az önfegyelem hiánya – jobban szolgálják a gyártók és a marketingesek igényeit, mint a közegészséget és az igazság érdekét. Arra a kérdésre, hogy az éttermek milyen szerepet játszanak az elhízás járványban, az Országos Étteremszövetség elnöke így válaszolt: „Az, hogy van áram, nem jelenti azt, hogy áramütéssel kell sokkolni magunkat.” Igen ám, de mondhatjuk, ha hatékonyan rögzítik az elektródákat a sokkhatáshoz, és stimuláljak az agyunk jutalmazási központjait, akkor ezek aláássák az önkontrollunkat.
Az ilyen erős evolúciós erők ellenszelében nehéz egészségesen táplálkozni. Nem számít, milyen szintű a táplálkozási tudásunk, a pepperoni pizzával szemben a génjeinkbe vésett ősi örökség azt kiabálja: „Egyél már!” Aki kételkedik az alapvető biológiai késztetések erejében, nézze meg, meddig bírja pislogás vagy légzés nélkül. Bármilyen tudatos döntést a lélegzetünk visszatartásáról hamar legyőzi a légzési kényszer. Az orvostudományban a légszomjat néha „levegőéhségnek” is nevezik. A falás elleni küzdelem valójában harc a biológiai kódolásunk ellen. Tehát az elhízás nem valami erkölcsi kudarc. Ez nem falánkság vagy lustaság. Ez egy természetes, normális válasz a kalóriadús, cukros és zsíros ételek jelenlétére, amelyek ma abnormálisan, természetellenesen mindenütt ott vannak.
A felesleges kalóriák tengerét, amelyben most lebegünk (és néhányan belefulladunk), „mérgező élelmiszer környezetnek” nevezték. Ez segít elirányítani a figyelmet az egyénről a társadalmi erőkre, például arra a tényre, hogy egy átlagos gyereket évente 10.000 élelmiszer reklámmal sújtanak. Vagy talán „álétel reklámokat” kellene mondani, hiszen a hirdetések 95 százaléka cukorkákról, gyorskajákról, folyékony cukorkákról (üdítő italok) és reggeli cukros élelmiszerekről szól.
De várjunk csak egy kicsit. Ha a súlygyarapodás csak természetes reakció az olcsó, finom kalóriák könnyű elérhetőségére, akkor miért nem kövér mindenki? Nos, bizonyos értelemben mindenki az. Becslések szerint az amerikai felnőttek több mint 90 százaléka „túlzsíros”, az az a testzsírfeleslegük elegendő ahhoz, hogy károsítsa az egészséget. Ez még normál testsúlyú egyéneknél is előfordulhat, gyakran a felesleges hasi zsír miatt. Ha megnézzük a haranggörbét, és ragaszkodunk a legfrissebb adatokhoz, akkor több mint 70 százalékunk túlsúlyos, az egyik oldalon valamivel kevesebb, mint egyharmadunk normális testsúllyal rendelkezik, a másik oldalon pedig több mint egyharmad súlyosan elhízott.
De ha tényleg az étel a hibás, miért nem hízik el mindenki? Ez olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy miért a cigaretta a hibás, amiért nem lesz minden dohányos tüdőrákos. Ez az a pont, ahol a genetikai hajlamok és más expozíciók felboríthatják a mérleget. Az emberek úgy születnek, hogy más-más mértékben fogékonyak a rákra, de ez nem jelenti azt, hogy a dohányzás ne játszana kritikus szerepet a vele járó kockázatok kirobbantásában. Ugyanez a helyzet az elhízással és a mérgező élelmiszer környezetünkkel is. Itt is érvényes a lőfegyver-hasonlat – a gének megtölthetik a fegyvert, de az étrend húzza meg a ravaszt. Megpróbálhatjuk jelentősen csökkenteni a kockázatokat a dohányzás abbahagyásával és az egészségesebb táplálkozással.
Ha bezársz két tucat embert, és pontosan ugyanannyi felesleges kalóriát etetsz velük, mindegyik hízik, de egyesek többet híznak, mint mások. A napi 1000 kalória túladagolás, heti hatszor, 100 napon keresztül, körülbelül 4-13 kg-os súlygyarapodást okozott. Ugyanaz a 84.000 extra kalória különböző mértékű súlygyarapodást okozott. Vannak, akik genetikailag fogékonyabbak.
Miért gondoljuk, hogy ez a genetika miatt történt? Azért, mert a vizsgálatban részt vevő 24 személy 12 egypetéjű ikerpár volt, és náluk a súlygyarapodásbeli különbségek körülbelül egyharmadával kisebbek voltak a többi résztvevő körében megfigyelt különbségeknél. Tehát igen, a genetika szerepet játszik, de ez csak azt jelenti, hogy egyeseknek keményebben kell dolgozniuk, mint másoknak. Ideális esetben az extra súlygyarapodásra való hajlam öröklése nem ad okot arra, hogy feladjuk! Inkább motivációt kell adnia arra, hogy további erőfeszítéseket tegyünk sorsunk megváltoztatására!
A feldolgozás és csomagolás fejlődése, valamint a kormányzati politikák és az élelmiszergyártás iparosodása a fogyasztásra kész, melegíthető, azonnal iható, nagyon ízletes, túlzottan jövedelmező termékek bőségéhez vezettek. A türelmetlen befektetők megnyugtatása érdekében a marketing egyre áthatóbbá és meggyőzőbbé vált. Mindezek a tényezők összeesküdtek annak érdekében, hogy akadálytalan hozzáférést teremtsenek a bőséges, kényelmes, alacsony költségű, magas kalória tartalmú élelmiszerekhez, amelyeket gyakran szándékosan kémiai adalékanyagokkal készítettek el, hogy azok hiperstimulálóan édesek vagy sósak legyenek – de csak gyengén laktatóak.
Ahogy mindannyian egyre mélyebbre süllyedünk a kalóriák futóhomokjába, egyre több mentális energiára van szükség ahhoz, hogy felfelé ússzunk a folyamatos reklámbombázás ellenére, és a 7/24 órában karnyújtásnyira levő csábító finomságokkal szemben. Annyi élelmiszer özönli most el a piacot, hogy nagy része a szemetesben végzi. Az élelmiszer-pazarlás az 1970-es évek óta fokozatosan, mintegy 50 százalékkal nőtt. Talán egy jelentős részük jobb helyen is van a szemétlerakókban, mint a gyomrunkban. Túl sok ilyen olcsó, hizlaló élelmiszernél fontosabb az eltarthatóság hossza, mint az emberi élet.
De a halottak nem esznek. Az élelmiszeripari cégeknek nem érdekük, hogy fogyasztóik egészségesek legyenek? Az ilyen naivitás a rendszer alapvető félreértéséről árulkodik. A nyilvános részvénytársaságok elsődleges feladata, hogy hozamot érjenek el a befektetők számára. Gondoljunk csak arra a tényre, hogy a dohányipar olyan termékeket állít elő, amelyek megölik minden második leghűségesebb vásárlójukat! Nem az ügyfelek elégedettségéről van szó, hanem a részvényesek elégedettségéről. Mindig az ügyfél a második.
Ahogyan a súlygyarapodás teljesen természetes reakció lehet az elhízást okozó élelmiszer környezetre, a kormányok és a vállalkozások is normálisan reagálnak rendszerünk politikai és gazdasági realitásaira. El tudsz képzelni egyetlen nagy iparágat, amelynek hasznára válna az egészségesebb táplálkozás? „Biztosan nem a mezőgazdaság, az élelmiszergyártók, az élelmiszerboltok, az éttermek, vagy a gyógyszeripar az” – írta Marion Nestle emeritus professzor a Science vezércikkében, amikor a NYU táplálkozástudományi vezetője volt. „Minden virágzik, ha az emberek többet esznek [szemetet], és mindannyian lobbisták hadát alkalmazzák, hogy eltántorítsák a kormányokat attól, hogy bármit is tegyenek” ezzel kapcsolatban.
Ha a probléma egy része az olcsó, ízletes kényelem, akkor a nehezen beszerezhető és drága étel a megoldás? Vagy talán van mód arra, hogy a világ a legjobbat hozza ki ebből a helyzetből – egyszerű, egészséges, ízletes, tápláló és laktató ételeket, amelyek segítenek a fogyásban? Dr. Greger legújabb könyvének ez a központi kérdése, melynek a címe: „Hogyan ne diétázzunk”.
Folytatjuk….
Dönts tudatosan az egészséges gyümölcs- és zöldségkristályok mellett
