Blog
Korunk legnagyobb járványa az ELHÍZÁS! - 6. RÉSZ
2024.06.20
10:00
Szembe kell nézni korunk társadalmának azzal a nagy kérdéssel, hogy mi váltja ki az elhízást. Dr. Greger egy 11 részes videósorozatban járta körül ezt a témát. Ez alapján készítettük ezt az összefoglalót. A sorozat befejező, 6. része következik.
Az epigenetika szerepe az elhízás járványban
Az epigenetika tudománya azt tanulmányozza, hogy a környezeti hatások és más külső-belső tényezők miként befolyásolják a gének működését.
Az egypetéjű ikreknek nem csak közös a DNS-ük, hanem közös méhben is növekednek. Ez is okozhat anyagcsere-hasonlóságot? A magzati túltápláltság, amelyet a kórosan nagy születési súly bizonyít, úgy tűnik, hogy a gyermekkori és későbbi elhízás előjele. Lehet, hogy te az vagy, amit az édesanyád evett?
Az állatvilág drámai illusztrációja a shetlandi pónik masszív igáslovakkal való keresztezése. Akárhogy is, az utódok félig pónik, félig lovak, de a póni méhben sokkal kisebb méretben jönnek világra (a szegény póni szerencséjére). Feltehetően ez az oka annak, hogy az öszvér (szamár apa és kanca anya) nagyobb, mint a mén és szamár anya keveréke. Embereken ezt úgy figyelik meg, hogy a béranyáktól származó babák méretét tanulmányozzák az in vitro megtermékenyítés után.
Szerintetek ki határozza meg leginkább egy kémcsőben született baba születési súlyát? A donor anya, aki az összes DNS-t adja, vagy a bérmama, aki a méhen belüli környezetet biztosította? Amikor próbára tették, az anyaméh győzött. Hihetetlen, hogy egy sovány biológiai anyával rendelkező, elhízott pótanyától született babánál az elhízás kockázata nagyobb, mint egy nagytestű biológiai anya és karcsú béranya szülöttnek. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy „az emberi anya által biztosított környezet fontosabb a születési súly tekintetében, mint a genetika”.
A legmeggyőzőbb adatok azokból a kísérletekből származnak, amikor összehasonlították az elhízás arányát azon testvérek között, akik pontosan ugyanattól az anyától születtek a bariátriai (gyomor műtét a túlsúly csökkentésére) műtét előtt és után. A műtét előtt született testvéreikkel összehasonlítva azoknál, akik akkor születtek, amikor az anyukájuk körülbelül 45 kg-al könnyebb volt, alacsonyabb volt a gyulladások és az anyagcserezavarok aránya, és ami a legkritikusabb, háromszor kisebb a súlyos elhízás kialakulásának kockázata! A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy „ezek az adatok hangsúlyozzák, hogy mennyire kritikus fontosságú az elhízás megelőzése és hatékony kezelése a jövő generációkra való tovább terjedésének megakadályozása érdekében”.
De várjunk csak! Az anyának ugyanaz a DNS-e volt a műtét előtt és után. Ugyanazokat a géneket adta át. Hogyan befolyásolhatja másként a terhesség alatti súlya a gyermekei súlyát? Darwin maga is elismerte, hogy a legnagyobb hiba, amit elkövetett, „az volt, hogy nem vette kellő súllyal figyelembe a környezet közvetlen hatását, például az élelmiszerekét… a természetes kiválasztódástól függetlenül”. Végül rájöttünk a mechanizmusra, amellyel ez megtörténhet: ez az epigenetika.
Az epigenetika (szó szerint „genetika felett”) egy plusz szintű információt rétegez a DNS-szekvencia tetejére, amelyre hatással lehet a környezetünk, és amely potenciálisan továbbadható gyermekeinknek. Úgy gondolják, hogy ez magyarázza azt a „fejlődési programozást”, amely az anyaméhben előfordulhat az anya, vagy akár a nagymama súlyától függően. Mivel a lány csecsemők petefészkében már a születés előtt kialakult az összes petesejt, az anya terhesség alatti testsúlya potenciálisan befolyásolhatja unokái elhízás kockázatát is. Akárhogy is, el tudjuk képzelni, hogy ez hogyan vezethet egy generációk közötti ördögi körhöz, ahol az elhízás elhízást szül.
Tehetünk ez ellen valamit? Nos, a szoptatott csecsemőknél kisebb lehet a kockázata a későbbi elhízásnak. Ez az előny a kizárólagos szoptatásra korlátozódik, mivel a csecsemőtápszerben lévő felesleges fehérje által kiváltott növekedési faktorok más hatást fejthetnek ki.
A szoptatási adatok azonban ellentmondásosak, mivel azzal vádolják ezeket, hogy elfogultak az anyatejes táplálás mellett. De ezek a vádak nagyrészt a tápszer gyártó cégektől származnak. Ettől függetlenül a mellből táplálás a legjobb, akkor is, ha a gyermekkori elhízás járvány megelőzésében játszott szerepe egyelőre bizonytalan marad.
A megelőzés lehet a kulcs. Tekintettel az anyai testsúly terhesség alatti epigenetikai hatására, a gyermektáplálkozással foglalkozó szakértők szimpóziuma arra a következtetésre jutott, hogy „a terhesség tervezése, beleértve az anyai testsúly és az anyagcsere állapotának előzetes optimalizálását, biztonságos eszközt kínál a gyermekkori elhízás megelőzésére, nem pedig a kezelésének megkezdésére”. Könnyebb mondani, mint megvalósítani, de a túlsúlyos leendő anyukák azzal vigasztalódhatnak, hogy a műtéti vizsgálatban elért fogyás után még azok az anyukák is átlagosan elhízottak voltak, akik háromszor kisebb kockázattal szültek elhízásra hajlamos gyereket. A terhesség előtti fogyást javasolni sem egy mindent megoldó javaslat, de az egészséges táplálkozás terhesség előtt és közben (valamint minden korosztályban) javasolt.
Ha valaki a terhesség alatt (vagy bármely más életszakaszban) egy kis édességre vágyik, egy kanálnyi gyümölcs-és zöldségkristállyal kielégítheti azt. Így nem csak csodás ízélményben lesz része, de a szervezetének is jót tesz a természetes növényi hatóanyagokkal.
Támogasd a magzati fejlődést gyümölcs- és zöldségkristályokkal
